A mai testületi ülésen megszavazták, hogy az önkormányzat nem kéri a közvetlen M0 csatlakozást körforgalom elkerülése nélkül a Csepeli úton. Rossz döntést hoztak, hiszen az eredménykötelem miatt a fejlesztőnek kutya kötelessége lett volna megépíteni azt. Hiányzott a politikai akarat.
Ha Szeged felé szeretnénk menni, akkor szépen megvárjuk amíg a kamion elhalad a körforgalomban ahelyett, hogy már előtte járnánk egy közvetlen kisíves felhajtással.
De hogy jutottunk idáig?
A beruházó és az előző önkormányzat 2018. decemberében létrejött szerződésében vállalta, hogy megépíti a közvetlen Csepeli úti felhajtósávot és ennek érdekében a terveket, engedélyeket beszerzi és a kivitelezővel a szerződést legkésőbb 2019. december 31. napjáig megköti. Ezt tartalmazza a szerződés 3.3.1 pontja.
2019. december 11. napi ülés előterjesztése szerint viszont a városvezetés egy olyan megállapodás előkészítését vetette fel, amelyben választási lehetőségük lenne. Vagy az eredeti felhajtó megépítését vagy helyette 100 millió forintot kérnének. A mai 2020.01.29. ülésen már a ‘vagy’ szót sem kérték, hanem 100 millió forint összeg erejéig út- és járdafejlesztéseket kérnek a beruházótól.
Az városvezetők érvelése közt szerepelt, hogy amúgy sem hoz “jelentős forgalomjavulást” ezt többen is előadták, valamint, hogy a közútkezelő hozzájárulásának hiányában elveszítenék a 100 milliós kötbér összegét hiszen mentesítené a beruházót. Az ülésen elhangzott, hogy a közútkezelő ugyanis az M0-ás felújítása miatt nem bonyolítaná azt újabb felhajtóággal. Persze erről semmi írásbeli anyag nincs az előterjesztéshez csatolva. De ha lenne is ….
Az elutasítás jogi indoka teljesen abszurd, hiszen ha megnézzük a már hivatkozott Településrendezési szerződést, akkor egyértelműen eredménykötelemnek van kikötve a felhajtóág (3.3.3 pont), tehát nem bújhat ki a teljesítése alól a beruházó a vis maior eseteket kivéve. Kutya kötelessége a kivitelezési szerződéseket elkészítenie, ennek elmulasztása – akár a harmadik fél vonakodása (pl. Közútkezelő) miatt – nem mentesíti a teljesítés alól. Tehát a kötbér minden esetben jár. Ettől való félelem miatt nem kellett volna elvetni a várva várt felhajtóágat. Még kisajátításra sem került volna, mert állami területen megvalósulhatott volna. Itt nem szakmai hanem politikai döntés született.
Ha logikusan nézzük, azaz nem kell hozzá még jogi szakképesítés sem, hogy belássa mindenki, hogy a Beruházó a szerződés határidejének lejárta után is benne van a módosításban az előterjesztés szerint, tehát maradhatott volna az eredeti felállás. Ezt támasztották alá az egyeztető tárgyalások is, melyre hivatkoztak. Tehát a módosítás inkább a beruházó érdekét szolgálja, hiszen könnyebb neki mellékutakat felújítani, mint egy drágább felhajtósávot megépíteni, és véleményem szerint szívesebben is fizetne kötbért helyette.
Egyáltalán nem volt szakmai az ülés, ahogy a döntés sem. Először felvetik, hogy legyen vagylagos a követelés, aztán a következő ülésen már nem is kérik az eredeti felhajtóágat és ezt a képviselők megszavazzák. Úgy adták elő, hogy buknánk a kötbért. Marhaság.
A megoldása az lett volna, ha póthatáridőt adunk, meghosszabbítjuk a vállalás határidejét és ragaszkodunk az eredeti felhajtóághoz, amire egyébként kötelezve is volt a beruházó. De a polgármester láthatóan ezt nem értette meg, talán el sem olvasta a szerződést. Nem érti a kötbér fogalmát, nem tudja mit jelent az eredménykötelem, a vis maior és a szerződés biztosítékai. Ő arról beszélt, hogy ha “külsős hiba oknál fogva” nem építi meg a beruházó az ágat, akkor az önkormányzat kéri a pénzt helyette, “nem szeretnénk elhagyni ezt az összeget”. Hát elhagyták a felhajtó ágat helyette és meghagyták nekünk az egyre dagadó dugót.
forrás: 2020.01.29. napi KT előterjesztés anyaga mellékletekkel, különösen a “Településrendezési szerződés” című okirat és az ülésen elhangzottak
Szólj hozzá!
Ne feledd,a hozzászólásodért te vagy a felelős!